Interjú – Hó Mártonnal
Sorra kapja a pozitív kritikákat, és már-már kultikus figurának számít a zenészek közt is. Mára két zenekar, a Jetik és a Jégkorszak is az ő nevéhez fűződik, Péterfy Bori és Love Band pedig feldolgozza az egyik dalát. Mégsem hívták meg a nyári fesztiválokra, kiadót nem talál maguknak, és a csajozás sem úgy alakul, ahogy szeretné. De az ő szavaival élve: "ez nem valamiféle baj, csak megállapítás, egy tény".
Valamelyik zenei portálon olvastam, hogy a Hó Márton néven alkotó Horváth Marcinak az Anker az egyik törzshelye. Gondoltam – egyrészt jófejségből, másrészt mert én is szeretem - odaszervezem az első közös interjúnkat, amire egyből igent mondott az egyik legismertebb hálószobazenész.
Nem késett, pontos volt. Limonádét rendelt és miután leültünk el is kezdtük a beszélgetést. Bekapcsoltam a diktafont, amiről neki egyből eszébe is jutott valami: a zenével kapcsolatban.
Próbálkoztam már diktafonnal is. Azzal vettem fel az ötleteket. Bár azokat inkább ilyen mankónak, meg ilyen számkezdeményezéseknek szántam. Első körben az volt, hogy a fürdőszobába bevittem egy hasonló diktafont, csak annak nagyobb, meg jobb volt a mikrofonja. Azért a fürdőbe, mert ott jók a visszhangok, meg az akusztika.
Aztán miután felvettem, zeneszerkesztő programokkal ráküldtem még plusz visszhangokat. Néhány számot ezekből a lemezre is feltettem. Ilyen például a Távolról sem voltál még ilyen közel, a Mikor pilóta voltam vagy az Anna már nem lakik Berlinben.
A Hó Márton és a Jégkorszak – Dalok a fürdőszobából című lemez tavaly jött ki. Az Internetről letöltheti bárki, fizetni pedig annyit kell érte, amennyit az a hallgatójának ér. De Marci nem csak a Jégkorszakban, hanem a Jetik nevű formációban is közreműködik. Az MR2-Petőfi Rádió a Hó Márton és a Jetiket játszotta inkább.
 |
| Hó Márton és a Jetik (Hó Márton, Tövisházi Ambrus) |
Abban ketten vagyunk Tövisházi Ambrussal, míg a Jégkorszakban összesen négyen. (Hó Márton, Szőke Barna, Horváth Kristóf, Gulyás Kristóf). A Dalok a fürdőszobából című lemeznek egyébként azért lett ez a címe, mert tényleg egy fürdőszobában vettük fel. Szerintem ezt még itthon, így senki nem csinálta. De visszatérve a két bandára: mind a két zenekarban én vagyok a közös kapocs és mind a kettő szívügyem.
 |
| Hó Márton és a Jégkorszak |
Bár a Jetikinkább egy alkalmazott zenei munka. (Tövisházi Ambrus és Hó Márton, a Magyar Rádió felkérésére, a 2012 márciusában induló Időfutár című ifjúsági hangjátéksorozathoz készítettek 13 dalt). Ott rég megvoltak a zenei alapok, amire csak szöveget kellett írnom. Egészen idáig elnyelte őket az íróasztal fiókja.
Mikor jött be az életedbe a zenélés? Vagy mindig is zenéltél?
Azon kívül, hogy zenélek, újságíró is volnék. Írtam a Pesti Estnek meg a Magyar Narancsnak is többek között, de mostanában inkább a zenei dolgokkal szeretek foglalkozni. Bár nem kizárt, hogy még folytatom az újságírást is. Nekem egyébként mindig voltak zenekaraim, csak akkor még nem ismert senki.
Miért most már megismernek?
Hát van, hogy megismernek. De ezek csak olyan megismerések, hogy: jaj te vagy az a Most mizu pontosan srác... nagyon menő amit csinálsz! Ennek örülök nyilván. Bár csajok még nem jöttek oda.
A Most mizu pontosan című dal volt az, ami meghozta az áttörést?
Nem tudom. Nem volt áttörés. Ez csak egy ilyen internetes mém volt szerintem.
Na jó de utána azért nyilván többen kattintottak a nevedre, nem?
Hát igen, de ez nem egy direkt marketing volt, hanem csak egy poén, egy zenei geg, amit az egyik próbán kitaláltam. Aztán felvettem és felraktam a YouTube-ra. Két nap alatt kb 40 000-en nézték meg.
De miért találtad ki, a kifigurázás miatt?
Hát a kifigurázás is benne van, de az a jó, ha ezen mindenki inkább elröhögi magát. Nem akarok igazából ehhez olyan nagy használati utasítást adni, de nyilván benne van az is amit te mondtál, meg az, hogy egy ilyen görbe tükröt állítani annak, hogy 2011-ben ez a két dal volt itthon a legnépszerűbb. Akkor mindenki a Most múlik pontosan-ot, meg a Mizut énekelte. De végül is nem baj, mert mind a kettő tök jó szám, csak ha már 625-szörre hallod, akkor már megértem azokat is akiknek elege lesz belőle. (nevet)
Egy kritikában azt olvastam, hogy Te vagy az a zenész Magyarországon, aki Lovasi után valami újat hozott.
Igen, ezt én is olvastam....
Ugye dolgoztál együtt Péterfy Boriékkal, meg még fogsz is. Na, velük dolgozott Lovasi is. Ismeritek egymást? Vagy tudod, hogy mi a véleménye rólad?
Péterfy Boriék most feldolgozzák a Rész egész című dalunkat. Ennek örülök. Egyébként korábban én is feldolgoztam egy-két Péterfy Bori számot.
De Lovasit nem ismerem igazából. Nyilván középiskolában szerettem, meg én is jártam a koncertjükre, ugyanúgy, ahogy mindenki, aki most huszonéves, de mellette azért tök más zenéket is hallgattam. Szóval nem tudom, hogy milyen hatással volt rám a munkássága. Hallgattam alternatív zenekarokat, meg ugyanúgy hallgattam pop dalokat is. Például Madonnát is. Mindegyik stílusban vannak jók, meg vannak szarok.
Vegyük például az I'm a singer songwriter című dalod. Ez, hogy született?
Ez arról szól, hogy a zenészek azért írnak számokat, hogy majd ezzel becsajozzanak. De ez egy ilyen félig komoly, félig vicces dolog. Bár nekem még nem sikerült, nem jött oda senki.
De az kell, hogy odamenjen?
Nem, végül is nem az kell. De tulajdonképpen mindig a nő választ.
Na majd a fesztiválokon! Ott majd gruppiként tolonganak a nők! Gondolom a Szigetre mentek.
Nem, nem megyünk. Nem kerestek meg minket sehonnan.Érdekes, hogy attól függetlenül, hogy jókat írnak rólad, meg megjelensz a médiában, még nem hívnak fesztiválokra, meg nem vagy ott mindenhol. Persze ez ugyanúgy fordítva is igaz. De számít az, hogy milyen a menedzsment, meg hogy ismersz-e embereket. Bár nekem még van is ismerősöm. De hát nem... Pedig jó lenne minél több helyen ott lenni. Talán majd a jövő évben már ott leszünk. Délután 3-kor... (nevet) Egyébként ezzel nincs bajom. Mármint a délután hárommal, csak az nem jó, hogy mondjuk a Szigetnek pont arról kellene szólnia, hogy bemutassák az új zenekarokat, és most valahogy ez nem így van. De végül is ezzel sincs semmi baj.
A Dalok a fürdőszobából online kiadásban jelent meg. Miért nem kerestetek kiadót és választottátok a hagyományos utat?
Megkerestem kiadókat a lemezzel, írtam emailt néhánynak. De választ nem kaptam, azóta sem. Azt várom, hogy itthon mikor jön végre már el az állapot, amikor minden úgy működik, mint például Angliában. Ott egy fiatal, friss és jól működő zenekart egy év múlva már mindenki hallgat, és hamar sikeres lesz. Magyarországon meg kis túlzással legalább 10 év kell egy új zenekarnak, amíg megismerik az emberek. Szóval van egy ilyen szakadék a kettő között.
Amikor az első emailt írtam neked, az alternatív zenész jelzőt aggattam rád. Akkor azt a választ kaptam, hogy te pop dalokat játszol és nem vagy alternatív. Ám, én továbbra is tartom magam ahhoz, hogy itthon igenis alternatívnak számítasz, hiába nem érzed magad annak.
Ez egy olyan jelző, amit arra akasztanak rá, akit felületesen ismernek és azt gondolják, hogy az egy elborult, elvont figura, lila ködben úszik és egész nap ül a romkocsmában. Én nem gondolom magam elvont figurának. Igaz, engem ez sem zavar, nem akadok ki ezen sem, szóval nem forgolódom éjszaka az ágyamban, hogy most alternatív vagy mainstream vagyok-e. A mainstream mondjuk jobban kifizetődőbb. (nevet)
Nem akarok a zsebedben turkálni, de a zenélésből meg lehet élni?
Nem! (nevet)
Akkor lehetne, ha összejönnek ilyen dolgok, mint például ez a hangjáték vagy egy reklámhoz eladja valaki egy-két számát. De egyébként nem.
A zenélésen kívül még mi az, ami foglalkoztat?
Szabadidőmben írok, rövidebb novellákat. Több meg is jelent már. Az első például arról szólt, hogy van egy házaspár, akik egy ideje már együtt élnek, és tök unalmas az életük. A férj - úgy hívják, hogy Dalnoki Kálmán - munka után hazamegy, köszön a feleségének, aki akkor is ugyanazt csinálja, amit mindenegyes nap ugyanabban az időben. A férfi beül a fürdőkádba, majd miután megfürdött leereszti a vizet, és ahogy fogy a víz a kádból, úgy megy vele össze ő is,és a végén lefolyik a lefolyón.
Nem ez az egyetlen Hó Márton novella. A következő Siralomvölgy címűt is a zenész írta.
Siralomvölgy
A következő pillanatban két embert láttam közeledni a messzeségből. Magamban ültem a tisztáson, ahol egyszemélyes családi pikniket tartottam szerény plédemen, amit e szép nyári délután alkalmából szedtem elő a gardróbszekrényből. A két ember, aki közeledett felém, furcsán viselkedett. Mindketten zokogtak. Nem sírtak, nem pityeregtek, hanem hangosan bömböltek. Két felnőtt férfi volt, nem értettem, mi történhetett velük. Amint elhaladtak mellettem, megkérdeztem, mi a baj és hívjak-e segítséget.
- Mit mond? Megőrült maga? Semmi bajunk! Nem látja, hogy majd kicsattanunk a boldogságtól? - üvöltötte torka szakadtából az egyik, folyamatosan zokogva.
-Biztos minden rendben?
- Persze! Semmi probléma – sírt a a másik.
- Akkor miért zokognak?
- Jaj, persze... igen... maga nem ismerős errefele, ugye? Ez nálunk teljesen természetes dolog. Mi mindent fordítva csinálunk. Ha jó kedvünk van, és nevetünk, az egy idegennek úgy tűnik, mintha sírnánk, zokognánk! Most éppen nagyon jó hangulatban vagyunk, sőt hahotázunk!
- Aha, értem. Furcsa.
- Persze, szokatlan. – pityergett az egyik.
- De akkor min nevetnek most?
- Min, min, hát magán! Olyan vicces figura, már ne is haragudjon, kijön ide piknikezni, és dalolászik, már messziről hallottuk, ahogy énekli azt a régi dalt: „A rétek halványak, letérdelni nincs idő” – erre heves zokogásban tört ki.
- Most kinevetett, ugye?
- Ige-e-e-en – pityeredett el.
- Na szép. Én meg azt hittem, nagy baj történt, és már azon izgultam, mi lesz, ha nem tudunk segítséget hívni, erre meg...
- Jaj, uram, nem úgy gondoltuk! Hiszen...
- Ugyan már, ne magyarázzon...
- Ne haragudjon, de tényleg annyira vicces volt...
- Na jó, ebből elég. Nem zavarja magukat, hogy én piknikezni jöttem ide? Már megbántam, hogy szóba álltam magukkal. Hagyjanak magamra!
- Ne, uram! Csak ezt ne! Ha tudná, milyen régen beszéltünk normális emberrel! Itt Siralomvölgyben mindenki csak nevet, röhög, mi meg végre kisírhattuk magunkat, ez annyira jól esett! Ezt magának köszönhetjük! Szeretnénk megismerkedni magával!
- Hagyjuk ezt, jó? Húzzanak el innen!
- Ne tegye ezt velünk! Nekünk szükségünk van a normális emberekre! Már kezdünk megbolondulni, nem érzünk soha semmit, folyton csak nevetünk...
- Takarodjanak!
Meglepődtem magamon, de ordítottam. Hangosan, kegyetlenül, ijesztően. A két felnőtt férfi hirtelen nevetésben tört ki. Mikor üldözőbe vettem őket, csak még jobban vihogtak és hahotáztak. Ez volt az a nevetés, ami éjjel nappal gyötri őket itt, a Siralomvölgyben. A két férfi azóta is csak nevet, nevet, nevet.
Ha egy turista a környékre téved, mosolyogva nyugtázza: nahát, élnek még boldog emberek ebben a velejéig romlott, kegyetlen világban.
Hó Márton
.jpeg)
.jpeg)
