Sokszor élcelődnek azokon, akik lépten-nyomon fotóznak. Én is kaptam már hasonló kritikát, aztán később egy-egy emlék felidézése után kiderült, hogy én sokkal jobban emlékszem a részletekre, valószínű pont azért, mert folyamatosan kattintgattam. Szóval jelen voltam én akkor és ott, csak a gépem…

A Kickstarteren bukkantam rá erre a sztorira - ez egy startupokat segítő oldal, ami tele van kreatív projektekkel -. A négy éves kisfiú Hawkeye Huey és apukájának története ott annyira népszerű, hogy összejött a pénz arra, hogy könyvet adjanak ki. Na de miről is szól pontosan…