Kimész a partra a tenger és a szél pedig egyszerűen kiszippant belőled minden rossz érzést. Ülsz és nézed a vizet, hallgatod ahogy a hullámok partot érnek, a homokszemeken előre és hátra táncolnak. Elképesztő energiák vannak Tel-Avivban, Izraeli utazásom során pedig sok dolog mellett arra is rájöttem, hogy ha tehetjük december végén el kell innen menni a hidegből - ha csak néhány napra is - egy teljesen más világba. Mert valahol máshol lezárni az évet és kezdeni egy újat hónapokon át kitartó pluszt jelent. 

Izraeli sorozatom a blogon három részes lesz. Azért döntöttem így, mert Tel-Aviv nekem egy csoda. Tele Bauhaus épülettel, street artal, egészséges kajával, emellett az emberek nyitottak, érződik a liberalizmus és az intelligencia szóval van mit írnom és mutatnom. Ez az első rész a tengerpartról fog szólni, ami olyannyira feltöltött, hogy hazautazásom után majdnem egy héttel, még most is naponta többször elkalandozok Budapest szürke falai között lézengve, és gondolatban visszatérek oda, ahol a 2014-es évet befejeztem és ahol Thom Yorke-ot hallgatva elindítottam a 2015-öt. A legjobb kezdés, amit valaha átéltem. 

Ha többet látnál keresd a katartikot a facebookon ITT

A város egyik oldalát végig a tenger határolja. Telis-tele parti éttermekkel, ahol olyan kávéval indíthatod a napod, amilyet itthon csak a legjobb baristák készítenek el, mellé pedig egészséges turmixokat és reggelit is kérhetsz. Ott ülsz és hallgatod a vizet, meditáció. Tíz körül, ahogy elindul az élet egyre többen és többen jönnek le a partra. Főleg turisták, de azért éppen nem dolgozó helyiek is sétálgatnak, egyedül, párban, nagyon sokan pedig kutyával. A tengerparti bárokba mégis inkább külföldiek ülnek be, ők általában sokat reggeliznek, persze mindent ki akarnak próbálni. Aki pedig helyi az is könnyen felismerhető, leginkább egy könyvvel vagy újsággal a kezében, kávéval az asztalán a homokba fúrja meztelen lábát és olvas. Elképesztő harmónia. 

Négy és fél napot voltam kint, ezalatt pedig összebarátkoztam az egyik tengerparti bár bohókás, kicsit hippi pincérével, a bár tulajdonosával és egy sportújságíróval is. Úgy kezdődött, hogy érdeklődtek. Megkérdezték honnan jöttünk, mit csinálunk, hogy tetszik és meddig leszünk. A kíváncsiság pedig először rövidebb, majd hosszabb beszélgetéseket illetve két újabb facebook barátságot biztosan hozott. És azt is, hogy egy következő izraeli utazásnál lesz kire ráírnom, hogy mondjon már egy-két jó helyet a városban. Vagy fordítva, ha ők jönnek Budapestre természetesen akkor is ugyanez igaz. Próbálok itthon is mindenki felé nyitottsággal és korrektséggel állni, de nagyon klassz érzés volt megtapasztalni, hogy ott a legtöbb emberből zsigerileg árad egy abszolút elfogadó, pozitív világszemlélet és magatartás.

Ha többet látnál keresd a katartikot a facebookon ITT

Igen ehhez a környezethez is hozzá lehet szokni, egy idő után természetessé válik a szépsége, de azért mégis.... Vannak energiák, amelyeket nézve és érezve azt mondod, az élet hullámvölgyei eltörpülnek a természet csodái mellett. Szóval, aki lelkileg is tisztulásra vágyik annak is ajánlom ezt a partot... Mert látva azt mire is képes a világ átértékeled a mindennapokat, jobban meg tudod élni a jelent és az akkor és ott érzése az utazás után is vissza-visszatér, majd feltölt. És bár az a pillanat amit ott megéltem akkor volt, egyszeri és megismételhetetlen, de a gondolataimban nem az. 

Mindig úgy éreztem, hogy az életben a legfontosabb az utazás a tapasztalatok szerzése, más emberek, kultúrák megismerése, barátkozás és nyitottság. És bár tudom, hogy nincs mindenkinek lehetősége arra, hogy ilyen helyekre gyakran eljusson, mégis... kiszakadni egy új év előtt egy másik környezetbe, mindentől függetlenül nagyon fontos. Törekedni kell rá, mert tényleg hónapokra szóló feltöltős ügy. 

Ha többet látnál keresd a katartikot a facebookon ITT

fotók: Ruttner Kata