Pár héttel ezelőtt fejeztem be Mireille Guiliano A francia nők nem híznak című könyvét (kösz a tippet Maison blogger Bitay Andi) és bár a párizsi kirándulásom óta rajongok a francia konyháért, ez a könyv még inkább bizonyosságot adott abban, hogy követnem kellene az étkezésben (is) a francia hozzáállást. Elkezdtem tehát az önsanyargatás nélküli, egészséges táplálkozást, amelynek lényege a mértékletesség és az ízek élvezete. 

Ha tetszik a bejegyzés kövesd a katARTik-ot a facebookon ITT vagy az INSTAGRAM-on ITT! 

Számoltam már elégszer a kalóriákat, betéve tudom miben mennyi lehet, de egy idő után ez a módszer nagyon unalmassá és egyhangúvá válik, mindig betartani pedig lehetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ismerősök körében ezt meg azt nem enni kalóriákra hivatkozva szerintem elég ciki. Imádok enni, és hogy ez nem látszik rajtam egyrészt a gyomrom érzékenysége (például nem bírom a tejet és nagy mennyiségben a cukrot) másrészt pedig enyhe testképzavaromnak és a genetikának köszönhető. Szóval nem vagyok hízékony, de ettől függetlenül nagyon odafigyelek arra mit is eszem, nem beszélve arról, hogy egy bizonyos kilogramm fölött már nem is érzem jól magam a bőrömben. Önsanyargatni utálok, szóval valami olyan megoldást kerestem, ami nem tilt mindent és engedi érezni a jó ízeket. 

Ezért is örültem, amikor elolvastam a fent említett könyvet. Ugyanis a francia - persze most csontsovány, de valaha duci - elismert pezsgőszakértő és író, ebben árulja el a francia nők karcsúságának titkát. Megoldást kínál olyan kérdésekre, minthogy: tényleg le lehet-e fogyni a pezsgőtől vagy, hogy kenyeret, bort és csokoládét lehet-e bűntudat nélkül enni. Mert a francia nők persze, esznek, isznak és a desszertet sem hagyják ki. Nem jellemző rájuk a sport szeretete, halmozzák az élvezeteket mégsem híznak el. A könyvben épp ezért nincsenek táblázatok, kalóriaszámítások. Az író szerint nem az állandó diéta és önsanyargatás a megoldás. Egyébként én soha nem hittem ezekben az életmód változtató, saját magunk építésében segítő, az olvasói listák élén járó könyvekben. De az írásban pont az a jó, hogy nem akar többet adni, megváltoztatni, egyszerűen csak bemutatja azt az életmódot, amely a francia nők zsigereiben is benne van. Az olvasóra pedig hat. Mert kis odafigyeléssel könnyen követhető. 

A könyv szerint a titok, hogy nem kell enni. Mármint ész nélkül, sokat. A francia nők hitvallása szerint tehát bármiből bármit, de persze csak minőségit, és keveset, lassan, élvezve az ízeket. A kulcs a mértékletesség mantrázásában és betartásában van, a napi háromszori lassú étkezésben, és ételenként 12-15dkg-ban (például köret és hús külön) . Akkor sincs nagy baj, ha elgyengülünk, mert ha egyik nap többet eszünk, másnap egyenlítünk. Azaz ha végigetted a hétvégét, a hét elején inkább élj zöldségeken. Ezeken kívül figyelj a megfelelő vízfogyasztásra 2,5-3 liter/nap (nincs cukros üdítő, sem kemikália mint mondjuk a cola light), ja és ne állj rá minden nap a mérlegre, plusz ha nem sportolsz, akkor gyalogolj sokat mondjuk szállj le egy buszmegállóval előbb, vagy a lift helyett használd a lépcsőt. Tiltólistán azért persze az üdítőkön kívül van még egysmás, mégpedig a rossz minőségű, cukrozott, zsíros és gyorsételek. A francia életmód megköveteli a minőségi étkezést. Sok saláta, sok gyümölcs, kevés tészta, csokiból csak minőségi étcsokoládé (erről már volt szó ITT  a blogon) , alkoholból pedig leginkább bort és pezsgőt ajánl de csak vacsora mellett és maximum két pohárral. Az író szerint a legjobb, ha otthon készített ételt adunk a testünknek, mert abba biztosan olyan dolgok kerülnek, amelyeket mi szeretnénk. 

Ha tetszik a bejegyzés kövesd a katARTik-ot a facebookon ITT vagy az INSTAGRAM-on ITT! 

A könyv egyébként körülbelül 300 oldalas, de a lényeg a leírtakban van. Lehet mindent enni, de nem kell degeszre tömni magunkat, hiszen kutatások is bizonyítják, hogy sokkal kevesebb kaja is elég a szervezetünknek, mint amennyit megeszünk. Nem beszélve arról, hogy a túlevés az agyi működést is korlátozza. És ha az elején nem is könnyű a csökkentett adagokkal, csak néhány nap és összeszűkül a gyomor, akkor meg már nem is nehéz tartani.

A francia nők gasztró életmódját pár hete kezdtem el, azóta egész jól tartom. Nem feltétlenül a vékonyságom megőrzése miatt, hiszen írtam már nem vagyok túl hízékony. Inkább mert a gyomrom nem bírja, a túl nehéz, túl sok és zsíros ételeket. Eddig reggelit és ebédet is a cég menzáján ettem, most minden otthon készül és úgy hozzászoktam, hogy már nem is nagyon szeretek bent enni, akkor sem, ha valamiért úgy alakul.Bár az író szerint az első lépés ahhoz, hogy tudd tartani az adagokat egy konyhai mérleg, nekem az nincs, kanállal szoktam mérni a dekákat (egy nagykanál kb 3dkg.) Ettől az étkezéstől a gyomrom és a közérzetem jobb, a testemen érezhető a változás. 

És ami még nagyon klassz a könyvben, hogy telis tele van jobbnál jobb, egészségesebbnél egészségesebb francia receptekkel.

Ha tetszik a bejegyzés kövesd a katARTik-ot a facebookon ITT vagy az INSTAGRAM-on ITT! 

A könyv szerzője Mireille Guiliano