Majd fél tucat országból szívta magába az inspirációt, Olaszországtól Japánig hónapokig tapasztalta a külföldiek kultúráját, Roskó Mária a Koria Design tervezője. Rajongásra ad okot - az enyémre mindenképp -, hogy kiegészítői egyszerre játékosak és letisztultak. Az emberarc szerű nyakláncokról azonnal Japán jut eszembe, meg a képregények, talán a daraboltság és játékosság miatt, ami mégis egy egészet alkot.
A Koria név egyébként mozaikszó, a tervező nevének utolsó szótagjaiból rakódik össze, és bár többen Kóreára asszociálnak a névből, a tervezőt ettől függetlenül sodorta az élet a Föld keleti része felé. Marcsi bár próbálkozott textillel, gyönggyel, főleg selyemmel dolgozik, azt mondja ebben látta meg azt a lehetőséget, hogy valóban valami egyedit alkosson. Ékszereit Kiotóban is kiállíthatta a világok arcai címmel, nem kell mondanom ugye, hogy a japánok odáig voltak minden egyes darabért, és nem csak azért mert nagyon kedvesek és nagyon tudnak örülni.
Milyen tapasztalataid vannak, amelyeket külföldi életed során szereztél éskamatoztatni tudsz itthon?
Mind forma, mind színek és trendek szempontjából fontosnak tartom, hogy volt szerencsém eltölteni több
hónapot Olaszországban és Franciaországban, ahol az ékszerek és a divat terén is sok inger ért.
Azáltal, hogy lehetőségem volt sokféle dolgot látni, tudom, hogy mi az, ami még nincs, mi számít egyedinek,
újdonságnak. Az is fontos, hogy a saját stílusom jellegzetességeit megtartva viszont a különböző országokhoz
igazodva készítsek ékszereket. Franciaországban pl. a bohókás stílus, Olaszországban a könnyű, légies vagy
letisztult formák hatottak rám. Japánban a sok tervezőt felvonultató boltok gyakorlata fogott meg: rotációs rendszerrel kiemelnek
egy-egy tervezőt, akire néhány héten keresztül nagyobb hangsúly helyeződik, így egy rövid ideig nagyobb
felületet kap arra, hogy megismerjék.
Milyen inspirációkat gyűjtöttél Japánban?
Oszakában töltöttem eddig néhány hónapot, főleg az itt tapasztaltakról tudok beszámolni. Úgy láttam, hogy
egészen bipoláris az öltözködéshez, divathoz való hozzáállás. A fiatalok közül sokan nagyon visszafogottan,
sokszor konzervatívan öltözködnek, a másik irányzatot meg a nagyon extrém, mindenféle harmóniát nélkülöző divat jellemzi. Az elsőből leginkább a finomság fogott meg, a második hozománya pedig - ami nagyon tetszik-, hogy hihetetlenül toleránsak az extrém kinézettel szemben. Soha nem tesznek
rosszalló megjegyzéseket, vagy nem mutogatnak az utcán, ha valaki a normától eltérően néz ki.Érdekes volt látni azt is, hogy az utóbbi időben divat lett a kelet-közép-európai, az ezekben az országokban
jellemzően fellelhető tárgyak és motívumrendszer. Olyan konkrét példákat tudnék mondani, mint egy
oszakai üzlet, amelyben feszületeket, rózsafüzéreket árulnak divatcikként barokk egyházi aláfestő zenével,
vagy egy másik koncepciójú boltban pl. rendszerváltás előtti magyar kártyanaptárakat vagy térképeket,
ezzel teljesen más kontextusba helyezve az eredetileg használati vagy szakrális tárgyakat. Ez azért érdekes és fontos élmény, mert azzal, hogy egy idegen országban találkozunk a régiónk tárgyi és
szellemi kultúrájával, lehetőséget kapunk arra, hogy jobban megértsük a saját kultúránkat.
Milyen volt a kiotói fogadtatása az ékszereidnek?
A kiotói kiállításom címe és koncepciója "a világ arcai" volt. Itt hangsúlyosan az arcos ékszerek szerepeltek, és hozzájuk kapcsolódóan valamilyen attribútum selyemékszer formájában. (Pl. matrjoska Vaszilij Blazsennij-székesegyház, japán arc cseresznyevirág)
Az arcok között megtalálható volt afrikai, ázsiai is, de főleg európai arcok voltak jellemzőek. Nagyon pozitív volt a fogadtatása az ékszereimnek, alapvetően a japánok számára az európai arc megjelenése nagyon egzotikusnak számít. Emellett pedig a nonfigurális színes selyemékszerek is a kedvenceik lettek, így mindenki megtalálta a magának tetszőt a visszafogottabb és a látványosabb ékszerek közül a kettős ízlésvonal mentén.
Érdekes lehetett a japánok számára az az aspektus is, hogy hasonló általános világtapasztalatokkal rendelkezünk, viszont eltérő vizuális nyelven fogalmazzuk meg ezt.
A dekonstruált arcok sorozatomat részben a kortárs lét tapasztalata inspirálta. A 20. század elejétől erőteljesen jelentkezik és fokozódik az „egész” képzetének eltűnése, a világról való tudásunk nem fűzhető fel többé egyetlen nagy narratívára. A töredékességet, és az ebből való építkezést használtam fel inspirációként ebben a sorozatomban. A téma drámaiságát a pop-artos / képregényes, esetenként mesefigurai jellegű kivitelezéssel igyekeztem ellensúlyozni, ami egyébként nem idegen a japánok számára, ha a mangákra vagy animékre gondolunk.
Az ékszer számomra.... az önkifejezést jelenti, és az ékszereim hordásával másoknak is szeretném
megadni ezt a lehetőséget.
Ha Japánra gondolok... az extrém kettősség, sokszor ellentmondásosság jut eszembe, ami az élet minden
területén megnyilvánul.
Magyarországon tervezőként dolgozni.... nem a legkönnyebb, de az utóbbi években egyre több olyan
online és offline platform alakul, amelyek nyilvánosságot adnak a magyar tervezőknek, gondolok itt például
a designnal, kreatív emberekkel foglalkozó blogokra, a több tervezőt tömörítő műhelyekre, amelyek közül
egynek én is tagja lettem a közelmúltban. (wonderLAB)
A színek számomra... , amikor festek az emberi társadalom tagjait szimbolizálják, a selyemfestés során
folyamatosan kölcsönhatásra lépnek egymással, vannak közöttük olyanok, amik szerények, visszahúzódnak
az erőteljes színek hatására, mások egyedül képesek beteríteni egy egész anyagfelületet.
A következő öt évben szeretném megvalósítani... azt, hogy a világ minél több pontjára el tudjak jutni
az ékszereimmel akár személyesen, akár virtuálisan, eközben pedig szeretnék együtt dolgozni más tervezőkkel
is, és szeretném, ha egymást erősítenénk a közös munkával.
Szerintem az ékszereim.... amellett, hogy az egyedi öltözékhez járulnak hozzá, a szociális interakciót
segítik, saját tapasztalatom is, és a visszajelzések alapján is azt látom, hogy aki az ékszereimet hordja,
azt az emberek gyakran megszólítják, szóba elegyednek vele.
Fotó: Benkő Katalin
Smink: Benkő Katalin
Modellek: Mák Viktória és Borsos Ágnes
