katartik

JAPÁN - NÉZZ KÖRÜL TOKIÓ VÁROSRÉSZEIBEN

2012. november 03. - ruttnerkata
Ha visszagondolok Tokióra legelőször az a rengeteg ember jut eszembe, akik abszolút természetességgel hömpölyögtek az utcákon, és akiknek semmi szokatlan nem volt abban, hogy éjfélkor az utolsó metróra sietve szinte mozdulni sem lehet az aluljáróban. Akkor és ott éreztem át először igazán mi is az, egynek lenni a sok közül. Annyi ember volt, hogy egyáltalán nem éreztem magam tényezőnek, semminek. Ez egy kisebbfajta frusztrációt is szült, de Tokiónak azért vannak nyugodtabb, kicsit európaibb negyedei is, ahol konfortban éreztem magam. 
Szóval az ottani embertömeg nekünk európaiaknak egyszerűen felfoghatatlan - legalábbis első blikkre biztosan - . Meg az is, hogy mégsem mennek egymásnak az utcán, mindenki a végtelenségig kedves, kiegyensúlyozott, az agresszió, az idegeskedés nyomát pedig sehol sem látni.

A bejegyzés folytatódik csak katt a tovább gombra! 

A KATARTIKOT MEGTALÁLOD A FACEBOOKON IS ITT

 

A LEGJELLEMZŐBB DOLGOK JAPÁNRA ÉS A JAPÁNOKRA 


- a japán nyelvben nincs szó az igenre és a nemre

- a nők legtöbbször csak az első gyerek születéséig dolgoznak, bár most már jellemző, hogy ők is karrierre vágynak

- a férfiak hétfőtől-szombatig általában 12 órákat dolgoznak, ám ha lejár a munkaidejük, az még nem garancia arra, hogy haza is mehetnek.

A felettesük mondja meg, mikor induljanak haza. Valahogy így néz ki.
Felettes a beosztottjainak: Na hazamegyünk?
Beosztottak: Menjünk
De ha a felettesnek munka után még sörözni van kedve, akkor általában a beosztottak is vele tartanak, nem illik és nem is mondanak ellent a főnöküknek.


Felettes a beosztottaknak: Nem iszunk valamit?
Beosztottak: De, de igyunk.

Gyakran a férfiak, csak éjszaka az utolsó metróval érnek haza, gyakran kicsit ittasan. Így családi életet nem is nagyon élnek, csak hétvégén illetve vasárnap.

- Japánban a legtöbb válás 60 év felett van, mert a férjet akkora már nyugdíjazzák, együtt lehet a családdal és rádöbbennek, hogy nem illenek össze. Illetve - azt is mondják - hogy a nők eddig várnak a válással, ugyanis a férfi a nyugdíjba menetelkor kapja meg egy összegben a nyugdíját, a nők pedig a pénzre apellálnak a válásnál.

GINZA

Ginza Tokió talán legeurópaibb és nem mellesleg legdrágább negyede.A kerületben amerre csak megyünk kis kávézókba, reggelizőkbe, galériákba botlunk, és inkább csak a központi részén vannak hatalmas, építészetileg gyönyörűen és precízen megalkotott felhőkarcolók, amelyek falai mögött világmárkák csalogatják a helyieket és a turistákat vásárlásra.
Mi is Ginzában laktunk, angol stílusú szállodában pici barátságos szobában. Egy kutatás szerint Tokióban a 2-3 csillagos szállodákat is nyugodtan le lehet foglalni, ugyanis a japánok annyira törekednek a tisztaságra, hogy szinte mindegyik szálloda kifogástalan állapotban várja a vendégeket.

 

 

 

AKIHABARA

A japánok manga és anime mániájuk miatt sokszor "betegnek" emlegetett nép. Nos Akihabara minden beteg dolog színtere.  Kilépve a metróból már mesefiguráknak öltözött kis japán lánykák osztogatják a szórólapokat, bármerre nézünk manga plakátokat látunk és a könyvesboltokba is minden polcról leemelhetünk valamilyen mangás képregényt, nem ritka a manga pornó sem, én könyv formájában láttam, abba pedig nem merek belegondolni, hogy animációs film is született-e már ebben a műfajban...
De ez az a negyed, ahol egymást érik az elektronikai boltok, a legújabb elektronikai kütyüket is meg lehet itt vásárolni, és a hangszerboltok valamint az antikváriumok sem ritkák errefelé.

 

UENO

Az Ueno telis-tele van múzeumokkal, parkokkal és az állatkert is itt van, ahol például Shin Shin panda tengeti mindennapjait, bambuszt rágcsálva.
Egyébként attól függetlenül, hogy minden panda Kínáé és a maci Kínából származik, Japánban sokkal nagyobb pandaőrülettel találkoztam, mint Shanghaiban. Az utcán, az épületeken, a boltokban mindenhol belefutottam egy-egy pandába.
De visszatérve az Ueno-ra, ha itt jár az ember két dolgot nem szabad kihagyni. Az Ueno parkot, ami tavasszal a cseresznyefák virágzásakor rózsaszínbe borul és igazi piknik helyszínné változik a 13 milliós nagyvárosban. A parkban csónakázhatunk is, és egy Buddhista templomot is meglátogathatunk.
Továbbá, ha erre járunk érdemes a helyi halpiacra is ellátogatni.



SHINJUKU

Ez a város kereskedelmi és adminisztrációs központja, tele hatalmas felhőkarcolókkal, karaoke bárokkal, játéktermekkel és autentikus éttermekkel. Itt éjjel nappal hatalmas a mozgás.
Utolsó Tokibóban töltött napunkon itt találkoztunk néhány helyi fiatallal, akik elvittek minket egy autentikus étterembe.
Az étteremben mielőtt leültünk volna le kellett vennünk a cipőt (ez japán szokás, minden benti részen le kell venni a cipőt), tengeri herkentyűket vacsoráztunk, amiket magunknak, az asztalnál sütöttünk meg és persze szakét ittunk (ez egy japán rizsből erjesztett alkohol, amolyan sörféleség). Azt hittem a szaké egy elég erős rövidital lesz, de kiderült nem is rövidital és nem is erős. Újonnan szerzett barátainknak még az étteremben megmutattuk mi is az az alkohol, pálinkával kínáltuk őket. Kipróbálták, kis híján sokkot kaptak.

 

 

Japán barátaink pálinkával

 

Japán barátaink a pálinka után 


Aztán amolyan magyar szokás szerint, nem szégyelltük elővenni a helyi kisboltban vásárolt whiskyt az utcán és 8-10 japán barátunkkal együtt, akik mellesleg ilyet még soha nem csináltak, megittuk azt ott a bolt előtt.
Ezután indultunk el egy karaoke bárba, de előtte még megmutatták nekünk azt a helyet, ahol férfi prostikat lehet bérelni. A fiúk kint állnak az utcán és inkább androgün szerűek, mint japán macsók. Ők lennének azok.

 


Velük végül nem barátkoztunk, de a karaoke bárban egy órát töltöttünk el egy privát szobában, ahol csak mi voltunk - mert Tokióban ilyenek a karaoke bárok - jónéhány dalt választottunk és énekeltünk.

 

 

 

 

SHIBUYA
Szórakozóhelyek, éttermek és üzleti központok negyede ez. Frankl Péternek is, a magyar matematikusnak, aki immár több mint 24 éve él Tokióban, itt van az irodája és itt indult el Japánban a sztárság útján. Frankl Péter ugyanis hobbiból egykor zsonglőrködött egy shibuya-i bálnaétterem előtt, így lett ismert Japánban. Frankl Péterrel nekem is volt szerencsém találkozni, a róla készült riportot pár hét múlva az Aktívban láthatjátok. 

 

A KATARTIKOT MEGTALÁLOD A FACEBOOKON IS ITT

Fotók: Ruttner Kata 

süti beállítások módosítása