Reich Erikával a Noir Chocobar tulajdonosával évekkel ezelőtt találkoztam először. Épp akkor, amikor hazaköltözött Iránból és próbált visszailleszkedni a magyarországi létbe. Eddig viszont valahogy nem beszélgettünk mélyebben és a csokizójába is csak nemrég jutottam el. De most velem együtt Ti is jobban megismerhetitek Erikát, aki nem csak életéről, hanem arról is mesél, hogy miért érdemes jó időben is csokizóba menni. 

A bejegyzés folytatódik csak katt a tovább gombra! 

A KATARTIKOT MEGTALÁLOD A FACEBOOKON IS ITT

Már több mint 10 éve nyitott a csokizó, hogy emlékszel vissza a kezdetekre, és egyáltalán, hogy jött az életedbe a csokoládékészítés?

Egy régi álmom valósult meg azzal 12 éve amikor megnyitottuk a csokizó kapuit. Sokan feltették már ezt a kérdést, hogy honnan jött az ötlet és erre mindíg azt válaszoltam eddig, hogy európai utazásaim során ihletődtem meg. Aztán rájöttem, hogy én tulajdonképpen egy csokigyár mellé jártam óvodába és csokoládé illattal kezdtem és fejeztem be napjaimat. Szóval valószínűleg a mindent magába szippantó és elraktározó gyermek pórusaiban is ott pihent a csokoládé imádata már elég régóta.

Elsősorban a nagyon sokféle és sokéves tesztelés után kiforrt különleges forrócsokijankra vagyunk a legbüszkébbek. Erről sokan ódákat zengenek, külföldön is. Már többen szerették volna ha megvehetik tőlünk a franchaise jogot, vagy legalább szállítsunk nekik alapanyot, mert ilyen jót még sehol nem ittak. Az USA ból is érkeztek megkeresések. Mi azonban továbbra is inkább szenvedélyes vendéglátósok és csokiimádók vagyunk mint dörzsölt üzletemberek. Mostmár látjuk, rengeteg lehetőség van még a csokizóban, jó lenne újult erőre kapni, és továbbfejlődni. Most ezen vagyunk. A helyet kezdjük kinőni, telente rengeteg embert nem tudunk leültetni, el kell küldeni sok vendéget, ami nem jó érzés. Tavasztól nagyon más a helyzet,  áprilistól lehet egyéb közösségi, csokis programokon is gondolkodni, mert akkor már van szabad kapacitás.

Elindult például a Spirituális Csokiklub is, ami egy életmód workshop, szakértő vezetésével, csokizással egybekötve. Minden hónapban egyszer tervezünk összeülni, és megvitatni az élet fontos kérdéseit csokoládégőzben :). Ezenkívül elindulnak a Csokoládé-Bor estjeink is hamarosan, ahol spanyol, afrikai, dél-amerikai borokat párosítunk területszelektált csokis finomságokkal és hozzáillő élőézenével.

Saját repecteket is készítesz a vendégeknek? 

A 12 év alatt nem változott a csokizó annyit amennyit változhatott volna. Továbbra is elsősorban a forrócsokira van igény, mivel ez a zászlóshajónk, a jól bevált recepthez nem nyúlunk. Kitalálunk mindig valami új ízvilágot, amit pozitív visszajelzés után felteszünk a menüre is, és évről évre kitalálunk valami új dolgot, főleg desszerteket. Nagyon szeretünk kísérletezni új ízekkel a húgom is meg én is. A mostani meleg szezonra valami nagyon izgi hűsítővel készülünk, most az ízvariációkkal kísérletezünk. Olyan különleges jeges csokikat lehet megkóstolni nálunk az idei nyári szezonban, mint málnas-csilis jeges csoki puncs fagyival és friss mentával

Nemrég tértél haza Iránból, az ottani életedben is kapott szerepet a csokoládé? 

Amikor kiköltöztem Iránba, tudtam, hogy ott is bonbon-készítéssel fogok foglalkozni. Eleinte itthonról fogadtam a rendeléseket, majd egy befektető segítségével berendeztünk egy nagyon kis profi műhelyt, és hamarosan igen sok vevőre tettünk szert. Ebben nagy lehetőség volt, szép kis biznisszé nőhette volna ki magát, de sajnos az élet közbeszólt. Vagyis annyira azért nem sajnos, mert lehet, hogy itthon vállalkozni és sikereket elérni nem olyan egyszerű mint Iránban, de legalább a saját hazájában és megszokott környezetében van az ember. Valamit valamiért.. Nagyon honvágyam kezdett lenni, és azt éreztem, hogy elég volt Iránból. Nem tudtam ott élni tovább.

Imádtam ezt a 6 évet, de ennyi volt benne, nem több. Pedig gyönyörű ország, nagyon megszerettem, mint túrista. Szerencsére rengeteget utaztam, sokak szerint többet láttam az országból mint egy átlagos iráni :).  Azonban ott élni nem mindig egyszerű.. egy magamfajta kozmopolita nőnek néha igazi kihívás volt elfogadni az iszlám diktatúra emberekre eröltetett szisztémáját, szabályait. Az ottani barátaink rokonaink, mindig azt mondták, hogy el kell vonatkoztatni, ki kell alakítani egy saját burkot, egy világot, amiben az ember önmaga lehet, és a körülményekhez mérten is meg tudja valósítani önmagát. Megpróbáltam, de 5 év elteltével elkezdett hiányozni Budapest, és a lehetőségek amit Budapest tud kínálni, az életstílusom ami Budapesten formálódott és ott tud kiteljesedni.

A KATARTIKOT MEGTALÁLOD A FACEBOOKON IS ITT

Ettől függetlenül, mostmár egyre többen vállalkoznak Iranban hölgyek is. Rengeteg az otthonukban designer ruhaszalont, ékszerboltot, hand craft workshopot esetleg egész cukrász üzemet kialakító lány. Nagyon ügyesek, és sikeresek. Mivel hatalmas a piac, nagyon széles réteg a felső középosztály akiknek van elég pénzük, hogy helyi 'designer', vagy gourmet dolgokra költsenek. Divatos például ismerni a kortásrs modern festőket, szobrászokat,vásárolni tőlük műalkotásokat. Szinte minden ismerősöm valamilyen formában műgyűjtő :). Ez ott nagyon trendi, hogyha elmész valkihez vendégségbe, körbevezetnek a lakásban, és eldicsekszenek a frissen szerzett gránátalma-mintás porceláncsizmával, vagy a csavarokból és üvegszilánkokból összerakott szobor installációval. Persze azt is szeretik hozzátenni ki az alkotó, és mennyiért vették a műkincset :)

Férjemmel öt éven kersztül próbáltuk összehozni a babát, és a sokadik beültetés után sem akart összejönni. Itthoni terapeuták azt mondták, ez ott nekem nem is fog sikerülni, mert tudat alatt nem akarom. Mostmár több mint egy év elteltével látom, hogy igazuk lehetett. Nagyon rossz lett volna, ha a babával a karomban tört volna rám ez a mérhetetlen honvágy, és nem tudtam volna hazajönni.

Nagyon modern gondolkodású férjem volt, és a családját is imádtam, mind külföldön tanultak, többen diplomaták voltak a családban, de egy apaközpontú apajogú társadalomban, valószínűleg élt volna a jogával ha odakerül a sor. Az nem volt opció, hogy Ő is eljöjjön onnan, mert már sokadszorra épített fel mindent a nulláról és végre nagyon jól kezdett fejlődni a karrierje. Nem volt más választás, különváltunk. Szeretetben, megértésben.

Amikor visszatértél Magyarországra adott volt, hogy folytatod a csokizót? Esetleg iránból is hoztál recepeteket vagy irán is inspirált a csoki készítésben? 

Az élet érdekes közbenjárása, hogy amikor én hazajöttem, a húgom épp kiköltözött Angliába a párjával, tehát egyértelmű volt, hogy vinnem kell tovább a csokizót. Nehéz volt az első év, visszarázódni, közben feldolgozni a válást, és hogy elhagytam az új családomat. Nagyon szerettem őket, rögtön befogadtak, anyósom a saját lányaként szeretett, törődött velem. Tudtam, hogy most haragszanak rám. Mivel pont szezon volt amikor visszavettem a csokizót, nem volt időm az újrakezdés nehézségeire koncentrálni, hírtelen rengeten feladat és felelősség zúdult rám. Azóta szerencsére mindenki megnyugodott, a volt férjem már jegyben jár egy iráni lánnyal, talán már rám sem haragszik senki. Az én életem is jól alakul azóta, és minden mozzanat azt bizonyítja, hogy így kellett történnie, haza kellett költöznöm, mert itt vagyok igazán boldog, és lehetek az aki valójában vagyok.

A csokizónak is szüksége van rám, hogy felfrissülten megújult energiákkal kihozzam belőle a maximumot, és előcsalogassam a benne rejlő lehetőségeket. Most ez a fő feladat, ezen kell dolgoznom.

Akkor nyílván készülsz a tavaszra és a nyárra is, mivel lehet becsalogatni az embereket a melegebb hónapokban?

Most már nem a forrócsokin van a hangsúly. Ehelyett jegescsokit kínálunk vanília fagyival, és mindenféle fagyis, hűsítő desszerteket. Kicsit ráerősítek a 'mindenmentes' kínálatra, mert látom, hogy erre egyre nagyobb ígény van. De létrehoztam a csokiklubot is, amihez tartozni jó lesz, mert izgalmas programokat fogunk együtt csinálni, és a klubkártya birtoklása a Noir Chocobar-ban lefogyasztható kedvezménnyel is jár. 

Sok ötletem van, de ha egyedül kell létrehoznom dolgokat viszonylag lassan kivitelező ember vagyok, szeretek mindent a saját bioritmusom szerint csinálni. Ezért jó lenne mellém valaki, egy társ, akivel gyorsabban megvalósulnak az elképzelések, aki motivál, inspirál, 'rugdos' :)

Iránba egyébként vissza fogok térni túristaként, sőt remélem tourguide-ként is. Elvégeztem az idegenvezetői kurzust, hogy csoportokat vihessek oda, remelém hamarosan összejön az első utam.

NOIR CHOCOBAR FACEBOOK OLDALÁT ITT TALÁLOD MEG 

CÍM: BUDAPEST, VI. KERÜLET HEGEDŰ UTCA 6. 

 A KATARTIKOT MEGTALÁLOD A FACEBOOKON IS ITT