A képen én vagyok (Kata) és a macskám Mimi, aki odajött hozzám a lakásomban kialakított meditációs sarokba.
Zajos lett a kép. Módosítgattam próbáltam rápakolni egy-két effektet, de nem lett jobb. Aztán eszembe jutott, hogy ehhez a posthoz ez így tökéletes, hiszen pontosan azt mutatja, amit gyakran érzünk a mindennapokban. Mégpedig, hogy a zajban és a szürkeségben valami csendre és színes vibrálásra vágyunk. Van egy módszer ami ingyenes, gyakorlással elsajátítható, otthon és a természetben is simán alkalmazható, többször írtam is róla már, de most újra legyen ez a téma. A meditáció.
A bejegyzés folytatódik csak katt a tovább gombra!
A KATARTIKOT MEGTALÁLOD A FACEBOOKON IS ITT
Sokat olvastam a meditációról, alkalmazom is, hol rendszeresen, hol pedig kisebb nagyobb kihagyásokkal. Most éppen az utóbbi. De érdekel a légzés, hiszek az energiák áramlásában és a rezgésekben, nem vagyok az ezotéria híve, spirituálisnak mondom magam. Volt több olyan nehéz helyzet az életemben, amelyeken teljesen át nem is segített, de nagyon is könnyített rajtam. Könnyítettem általa magamon.
Évekkel ezelőtt a pranayama tanulmányozásával kezdtem el az érdeklődést és ahogy egyre többet tudtam meg erről a technikáról, úgy haladtam az imaginációs és a meditációs technikák felé (amelyeket coach tanulmányaim során tanultam is) majd miután ezekről már volt ismeretem, rátaláltam a Vipassana meditációra, ami számomra a leginkább hatásosnak bizonyult. Most röviden Laár András youtube-on is megtalálható, a buddhizmusról szóló előadásából kijegyzetelve leírom mi is pontosan a Vipassana meditáció lényege. IDE pedig belinkeltem egy videót is, amely szintén a meditációról szól nagyon egyszerűen fogalmazva, magyarázza el miért is jó meditálni.
A Vipassana a lélegzés fölött gyakorolt éberség gyakorlata. Az a meditációs technika, amikor az ember leül és csak a lélegzésre figyel. A levegő az orrnyíláson beáramlik majd kiáramlik, de közben a légzéssel semmi teendőnk nincs. Nem korrigáljuk, nem gyorsítjuk nem lassítjuk. Csak figyeljük a légzéset. Persze a légzés figyelése nem egyszerű feladat, valószínű a kezdetekben körülbelül minden másodpercben előjön egy újabb, és egy újabb gondolat. Cikáznak a feladatok, az emlékek és a jövő. Hogy kivel kéne beszélned, hogy mit kellene még megcsinálnod stb... De amikor felmerül egy gondolat, akkor nincs más feladat, csak visszaterelni a koncentrációt a lélegzésére. Nem a gondolatok elnyomása a feladat, hanem a koncentráció visszaterelése. Egy idő után aztán - azt mondják - nem is merül fel semmilyen gondolat, csak a béke, ami a tudat sajátja. Nekem körülbelül 5-10mp volt az a maximum idő, amikor tényleg a teljes békét éreztem, ha elképzelem, hogy milyen lehet, hogy a gyakorlott meditálók akár órákig vagy még tovább képesek ezt a nyugalmat érezni... hát az valami más dimenzió, valami csodálatos dolog lehet.
"Ha nem kavarog az az óceán akkor előjön a végtelen kristályos nyugalom és mindent lehet látni." (Laár András)
A KATARTIKOT MEGTALÁLOD A FACEBOOKON IS ITT
