Slow life mi? Csak ennyi volt az üzenet, amit néhány hete kaptam. Hát igen... Ez a kijelentésem véglet ahhoz képest ahogy az életem mostanában pörög. De mit lehet tenni, hiszen keveseknek van lehetősége, vagy inkább kevesen lépik meg azt, hogy teljesen visszavesznek a fordulaton és csak magukkal foglalkozva töltik el a napjaikat. Szerintem ez baromi nehéz a nyugati társadalmakban. Sok idő és pénz kell hozzá, ha csak nem vagyunk olyan bátrak, hogy eladjuk mindenünket, aztán nekiindulunk a világnak és engedjük magunkat sodródni.... Én nem vagyok ilyen bátor úgyhogy az történik, hogy nap nap után száguldok százzal aztán lelassítok, hol csak ötvenre, hol meg húszra.... Elfáradok majd törekszem arra, hogy töltődjek. És hogy tudok belevinni egy kis slowt, egy kis minőségi energiát az életembe? Hát nehezen... de nem megoldhatatlan.
A KATARTIKOT MEGTALÁLOD A FACEBOOKON IS ITT
A CIKK FOLYTATÓDIK, KATTINTS A TOVÁBB GOMBRA
Úgy döntöttem rovatszerűen írok mostantól ilyen témákban, kimeríthetetlen szegmens lesz, hisz az élet folyamatosan változik, hol gyorsabb, hol lassabb de minél pörgősebb egy idő után annál inkább szükség van lassúlásra, mint ahogy a lassúságból is vágyunk a dinamikára. A napok sokszor monotonok, de egy-egy ügyesen kiválasztott impulzussal megtörhetjük az ismétlődés érzését és feltölthetjük az energiaszintünket. De hogyan is kell mindezt csinálni? Mit jelent a dinamikusság, vagy éppen a nyugalom és a lassúság? Mindenkinek mást. Nekem kell a pörgés, mint ahogy kellenek a durva lefékezések is, ezért a két véglet között most már tudatosan lavírozok nap mint nap.
A KATARTIKOT MEGTALÁLOD A FACEBOOKON IS ITT
Van egy mondat, ha jól emlékszem Popper Péter mondta, ő pedig talán Indiában hallotta, így szól: "Akiben zűrzavar van, zűrzavart teremt maga körül. " A zűrzavar pedig ebben a gyorsaságban sokszor eluralkodhat ratjunk. Túl sok információ, túl sok teendő, arról nem is beszélve, hogy mennyi mindent elfelejtettünk megcsinálni, vagy mennyi minden vár még ránk. Ezeknek a gondolatoknak a terhe alatt létezünk, az energiaszintünk pedig a nap végére a minuszban van.
A KATARTIKOT MEGTALÁLOD A FACEBOOKON IS ITT
Na ezt így például nem lehet, legalábbis nekem biztosan nem megy.... Ha túl sok a dolog, akkor pláne nem mert borul a kártyavár. Mit teszek? A jelenben vagyok. Egyszerre csak egy feladat egymás után, nincs agyalás a múlton és a nincs agyalás a jövőn. Ami van az van. Amikor először határoztam el, hogy megpróbálom így élni az életem azt hittem nem fog menni, biztos voltam benne, hogy szétesnek, majd darabjaira hullanak a dolgaim. De nem így lett. Stabilabb minden mint valaha. Nehezékként nem érzem a fejem fölött a stresszt és az a félelem, hogy mivel hogy fogok végezni, vagy mivel mi fog történni is elillanni látszik. Engedem, koncentrálok, csinálom és kialakul a rend.
De a koncentrációhoz energia is kell. Amihez pedig alvás, barátok, utazások, zene, könyvek, sport és jóga egyedüllét és meditáció. Reggel talán a legkönnyebb pici "énidőket" beiktatni, energiaszintünket növelni, ha csak nem stresszelünk rá arra, hogy korán kell kelni. Én rástresszelek, ezért reggel csak maximum 15-20 perceket tudok kicsípni a hajnali rituáléimból. De hát ez mindenkinél más és más. Én néhány napja elkezdtem az öt tibeti jógagyakorlatokat, hamarosan erről is beszámolok. De ha nem ezt akkor légzőgyakorlatokat végzek ezek is feltöltenek. Erről is írni fogok
Továbbá olvashattok majd különböző módszerekről, olyanokról amelyekről tanulok a Dr. Bodó Coaching képzésén ahova most járok. A jelenben élés és a tudatosság mellett fontosak a célok és a tervek is, hogy képesek legyünk azt az életet élni amit igazán szeretnénk.
Az új rovatban tehát felveszem egy kicsit a tanácsadó szerepét és próbálok magamon keresztül Nektek is segíteni abban, hogyan lehet jobban élni és irányítani az életet.
fotók: Tumblr, Ruttner Kata
HA SZOMORÚ VAGY MERT VÉGE A POSTNAK A KATARTIKOT MEGTALÁLOD A FACEBOOKON IS ITT
